De nem a strandot, ahogy az 1959-es, bájosan bugyuta dalszöveg szól. Hanem a 3 óra 30-as kelést "élvezem". Nem éppen önszántamból művelem ezt a mazochista tevékenységet az éjféli vagy azutáni lefekvésem után. Muszájból teszem, hogy a nyári, szakmai gyakorlatát töltő Kamaszabb időben jelen legyen a reggeli műszak 6 órai kezdésénél.
Lefekvés előtt még vígan dudorásztam a "messze még a hajnal, 3 óra 20" szövegű dalt. Aztán unokahúgom bölcs tanácsa, miszerint "gyorsan aludjatok sokat", nem vált be. Kevésnek bizonyult a pár óra alvás és gyorsan eljött az ébredés ideje. Az se javított a helyzeten, hogy a Tankcsapda egyik közismert számára kellett (volna) kipattanni az ágyból. Kisebbikem kivételével, aki épp nyaral, kelt mindenki; még a mindig lusti kutyi is. Nem mondhatnám, hogy rutinosan zajlott a reggel, helyesebben mondva a hajnal. Leginkább kómás ösztönösséggel. Sanyarú sorsán egyelőre vigyorgó munkába induló, magába döntött egy korty kávét, amitől a Túl a sövényen hiperaktív mókusává vált. Lévén, hogy - velem ellentétben, aki legszívesebben vénásan adagolná magába - soha nem kávéval indul a napja.
Lefekvés előtt még vígan dudorásztam a "messze még a hajnal, 3 óra 20" szövegű dalt. Aztán unokahúgom bölcs tanácsa, miszerint "gyorsan aludjatok sokat", nem vált be. Kevésnek bizonyult a pár óra alvás és gyorsan eljött az ébredés ideje. Az se javított a helyzeten, hogy a Tankcsapda egyik közismert számára kellett (volna) kipattanni az ágyból. Kisebbikem kivételével, aki épp nyaral, kelt mindenki; még a mindig lusti kutyi is. Nem mondhatnám, hogy rutinosan zajlott a reggel, helyesebben mondva a hajnal. Leginkább kómás ösztönösséggel. Sanyarú sorsán egyelőre vigyorgó munkába induló, magába döntött egy korty kávét, amitől a Túl a sövényen hiperaktív mókusává vált. Lévén, hogy - velem ellentétben, aki legszívesebben vénásan adagolná magába - soha nem kávéval indul a napja.
Készülődés közben felrémlett bennem ama gonosz gondolat, hogy a tisztelt illetékesek valamelyikét, mindegyikét felhívom telefonon. Csakhogy ők is érezzék a törődést, legfőképpen a hajnali ébresztést. Szívesen elmagyaráznám nekik azt, hogy a vegyészpalánta az ő jóvoltukból kel hajnalban, indul az első busszal tanulmányai, gyakorlata helyszínére. Ahol végső ébresztés gyanánt és, hogy szokja a való világot, 30 percet várakozik az eszmélő város helyi járatára, ami kiviszi az üzembe. Hogy felvegye a munkával - az ásványvízzel - a szoros fizikai kontaktust. Az elmúlt hét tapasztalatai alapján, nem túl nagy lelkesedéssel. Merthogy a szakmai gyakorlat lényege, a futószalagon érkező zsugor ásványvíz raklapra való pakolása. Vegyész tanulóból átviteltechnikai managerré, anyagmozgatási szakreferenssé avanzsálva. Mindent összevetve, pár hétig tartó ingyen munkaerőt szolgáltatva szerény személyével. Laborhoz, vegyészethez vajmi keveset értő anyaként, még nem sikerült megfejtenem; hol itt a szakmaiság? (mert gyakorlat az van, erőnléti) Hogyan, miként gyakorolja, kamatoztatja a vegyipari szakközépiskolában eddig tanultakat? Miért is nem mehetett pl. egy helyi gyógyszertárba, szennyvíztisztítóba vagy egyéb, laborral rendelkező, azt működtető helyre? Egyelőre számomra "az igazság odaát van"! Azonban a háborgó lelkemet megnyugtatja az a tudat, tény, hogy ebben a kíméletlenül perzselő hőségben - az "annyi vicceset látok, hallok mellett"- , ha nem is bambi, de legalább víz mindenképp kapható. Pancsolni meg legfeljebb a padló fog. Ásványvízben. Esetenként citromosban.
Gondolatözönömből feleszmélve érzékelem, a "szakmai gyakorlatra" induló elköszön. Nem díjazza az utána küldött "Ave!" búcsúmondatomat.