Ülök a szobámban. Szerencsére nem "kihűlt, fásult szívvel, búsan". Ám kétségkívül egyedül.Társaság gyanánt esetleg említhetném, a folyamatosan felbukkanó gondolataimat. Mindig jönnek, jó sokan vannak. Elvagyok magammal. Elmeállapotom ismérve azonban messze nem a skizofrénia. Nem kóvályog szanaszét a gondolatom, az érzelmem, nem esik szét az akaratom. Nagyon is egyben vannak. Mitöbb, képzeletem alapján hevesen akarnék valamit. Van realitásérzékem, nem vesztettem el, módfelett érzékelem a valóságot, momentán a testem által nem gyengén betöltött fotelt. Talán néha pillanatokra elveszítettem valaha , amikor "azt hittem , magas vagyok, karcsú és bársonyosak a szirmaim". De ez a csalfa ábránd az első tükörrel való szembetalálkozáskor elillant.
Érzékcsalódásokkal se küzdök, gondolataim nem párbeszélgetnek egymással és mégcsak nem is kommentálják tetteimet. Hangoskodni se szoktak, inkább diszkréten meghúzódnak a háttérben, hogy hallhassam a csendet. Mégis, ha jól belegondolok, bizonyos akusztikus hallucinációk néhanapján felbukkannak. Csabítóan, akárcsak neked, amikor vacsora után, alkalomadtán az éj leple alatt, hűtő vagy édességes doboz fosztogató "parancsot" kapsz. De ez meg ugye nem gond, csak a gyomrom küldi az ukázt a lábamnak, aki továbbítja az agyamnak.
Töredelmesen bevallom , összefüggéstelen gondolattöredékek viszont társamul szoktak szegődni. Nem túl gyakran, leginkább félévente, amikor is a bejelentkezett kollokviumokon számon kérik tudásomat. Páratlan érzékkel, a nemlétezőt. Olyankor csak és kizárólag töredékeim vannak. Vagy egy tequilával locsolt pletyi party másnapján, amikor a tegnap feledésébe vesző emlékmorzsámait szedegetem a barátnőimmel. Másnaposok és másnap sokk.
Az érzelmi állapotom pedig elég széles skálán mozog, a punnyadt passzivitástól az olaszos temperamentumig. Alapul véve időnkénti verbális megnyilvánulásomat, ezért se állítható, hogy érzelmileg el vagyok sivárosodva. Legfeljebb savasodva. Ugyanis felbőszült beszélgetőtársam - "barátom, barát-félém " - javallata szerint, a vegyiparban fényes jövő elé nézhetnék. Merthogy savat köpök, ami anyagi nézőpontból nem elhanyagoltható bevételt jelentene. Elgondolkodtató állásajánlat az elkövetkezendő évekre nézve. Már csak alakot kell váltanom, hogy a vízköpők mintájára, módjára érvényesíthessem, kamatoztathassam ebbéli tudásomat.
Egyelőre viszont ülök még a szobámban. Jólérzem és jól érzem magam. Hallgatom a hangtalan szavakkal beszélő csendet, számban érzem és kóstolgatom az őszi színeket, szagokat. Szűröm a beérkezett, engem ért mai ingereket. Nem váltam „testet öltött fájdalmakká”. Szelektálok és reflektálok. Mikor mi érdekel, mit tartok megragadónak, fontosnak, mihez van hangulatom. Akár hozzád.
Véleménye van mindenkinek, így vagy úgy, de van. Legfeljebb amíg pl. a hangulat-karbantartó kombinátban dűlöngélő eképp engedi ki fátyolos tekintettel fogai és fog helyei között magvas nézetét, "héé, te, bazdmegte, hát ammeg a kurva ronda lett". Addig az én árnyaltabb és összetettebb láttatásomban ez az esztétikai kihívásokkal küzdő rondaság nyomdafestéket tűrővé finomodik: Az álmos falucska Fő utcáján sorakozó, fehérre meszelt vályogházai és mintás tetejűre fűrészelt deszka kerítései között ellentmondást nem tűrően magasodik sok tornyával az ég felé a sárgára mázolt csoda. A külsejükkel is szerénységet, egyenességet és emberséget sugárzó házak szomszédságában a gipsz stukkókkal és oszlopokkal cikermányozott, kőkerítésén kő oroszlánokkal őriztetett palota fennen hírdeti tulajdonosának ízléstelen, pénzen bármit megvehető stílusát. A lényeg mindkét esetben ugyanaz: ronda.
Írok, mert a téma ott van. Mint G.Mallory esetében a megmászandó Mount Everest. Írok, mert exhibicionista énem mocorog. Önkifejezni akar. Énképem folyamatosan változik és remélhetőleg mindeközben fejlődik. Azt mindenesetre tudja, írhatok, mert amit létrehozok, nem egymásra dobált szó kupacok. Jellegzetes, sajátos, (Kis)vámosis. Papírra vethetem, ha kedvelek, ha gyülölök, ha kívánok, ha eltaszítok, ha félreértek vagy épp megértek. Vagy épp azt, hogy maradok. Mindazonáltal a "Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság, Rajongás, hit, eszmény és szerető" számomra nem eladó, csak úgy, mint a szív, ami "az üzlet leghitványabb tárgya". Hogy kinek van ínyére, amit alkotok? Nem feltétlen érdekel. Nem vagyok ráderőszakolt kötelező olvasmány. Ha nem tetszem, olvass szakkönyvet, vagy bulvárlapot, esetleg sport rovatot! Én attól még mondom, amit gondolok, amit érzek, tapasztalok.