"Diszkrét szarszag lengi be a várost" helyett, csak egy kicsiny utcát. A nyugalmas, csendes, forgalomtól mentes utcácskát a családiházas övezetben. Pontosan szólva, csak egy részét. Mert az érzékeny szaglószervet meg-megcsapó penetráns odor felismerhetően egyetlen épületből terjeng. Az viszont a szélrózsa minden irányában, köszönhető a változó levegőáramlatnak. (Gyengébb idegzetű olvasóim érdekében szólok, a nyugalom megzavarására alkalmas leírás következik. ) A szag forrása, eredete, maga az ember, valamint az általa hagyott mellék- és végtermék. A bűz kiindulópontja, a senki által ki nem mondott naturalisztikus valóság: a beazonosíthatatlan számú hajléktalan, illegális épületfoglaló személy fel- és alvégén távozó produktum, szétszórt ételmaradék, műanyag, valamint papírhulladék.
És az ezekkel járó rovar,bogár, valamint rágcsáló kolónia egyedei. Előbbieket csak sejtem a természet törvényei alapján, mivel minden szerves hulladékra azonnal rajtolnak. Csúszva, mászva, repülve. Utóbbival pedig családtagom egyike találkozott, közel se önszántából, hazafelé tartván az esti órákban . Az egérfélék családjába tartozó patkány - kiugorva az emlegetett épületből - sebes léptekkel keresztezte hozzátartozóm megszokott útvonalát. Szerencsére egyelőre félősen és ezáltal sietős tempóban. Ami azonban a legcsekélyebb mértékben se nyugtatta meg saját és szomszédaim lelkivilágát.
Mint ahogy az se, hogy az állítólag tisztázatlan tulajdonviszonyú, félig se kész "ojjektum"-ot önkényesen elfoglaló otthontalanok szaporodnak. Na, nem ivaros módon. Habár az utóbbi időben, alkalomadtán nőnemű is színesíti a kompániát, úgyhogy minden lehetséges. Jelenleg azonban nem kell 9 hónapot várniuk az új egyed megérkezéséig, mert ivartalan módon szaporodnak. Vagy valami afféle módon, mert olykor saját magukhoz többé-kevésbé hasonló, önjáró egyed jelenik meg kvártélyukban. Néhanapján pedig, mintegy személyzetként használva a mentőápolókat és autójukat, lakcímet bemondva, teljes természetességgel szállíttatják magukat "haza" az utcalakók.
Az alkohollal tartósan tartósított egyéneket az építmény köré húzott kerítés se zavarja, megtalálván a kiskaput, azon közlekednek. Némelykor szó szerint értve, némelykor képletesen. Állapottól függően. Mindemellett még rámpát is építettek maguknak, hogy a kerekesszék könnyebben bejusson, átjusson a téglákon, törmeléken. Azért csak a szék, mert a benne ülő figura egyébként járóképes. És legfőképpen melegszívű, önzetlen, segítőkész. Ugyanis amikor igyekszik valahová komájával, a kerekes feláll és átadja helyét megfáradt, támolygó léptű cimbijének. Majd bizonyos idő és táv megtétele után cserélnek. És imigyen közlekednek ők nagy egyetértésben valamikor, valahová, valameddig, valamiért. Ám a bázis mindig marad. Meg a bűz is.