Mint minden ember, társas lény vagyok én is. Gondolataimat, érzéseimet és ezek által véleményemet, meghatározza a másokkal való kapcsolattartás. Az értékemben, rendemben, vagyis értékrendemben, fontos helyet foglalnak el a tartalmas emberi kapcsolatok. Vele együtt a már többször említett kommunikáció. Amivel elképesztő finomságokat vagyunk képes kifejezni, azonban legtöbbször félreértjük egymást. Mert az egyszerűnek tűnő, egyenes beszéd helyett, a versengő, teljesítmény alapú felnőttéválásunk folyamán inkább megtanultunk támadni és védekezni.
Kockáztatva azt, hogy az őszintén, nyíltan meg nem beszélt, fontos érzéseink ellenségessé alacsonyodhatnak. Annak ellenére, hogy "minden ember nagy, közölni való titkokkal érkezik, s nem mindenki lelheti meg magát és a szavát", talán mégis kísérletet tehetnénk.
Ezért ha kimondom: "hiányzol", az nem más, mint szükségleteim bonyolult rendszerének egy be nem teljesült darabja. Nem jelent függést, túlzott kötődést, nem jelenti, hogy "mennyire nehéz szöget verni a Nélküledség vájta semmibe". Egy fontos érzés egyenes beszédben közlése. Tiszteletadás feléd, amivel jelzem, számomra értékes voltod nyomot hagyott bennem. Kimondom, mielőtt "minden ellovan". De azt már te döntöd el, hogy vallomásom nyomán kiszolgáltatottá vált, ám mégis önző énemet viszont tiszteled -e ugyanezen szóval és a mögötte megbújó, valódi szükséglettel. Lehet nem is vagyok hiányolható. (?) Vagy csak ki kell érdemelnem. Ki tudja?
Kockáztatva azt, hogy az őszintén, nyíltan meg nem beszélt, fontos érzéseink ellenségessé alacsonyodhatnak. Annak ellenére, hogy "minden ember nagy, közölni való titkokkal érkezik, s nem mindenki lelheti meg magát és a szavát", talán mégis kísérletet tehetnénk.
Ezért ha kimondom: "hiányzol", az nem más, mint szükségleteim bonyolult rendszerének egy be nem teljesült darabja. Nem jelent függést, túlzott kötődést, nem jelenti, hogy "mennyire nehéz szöget verni a Nélküledség vájta semmibe". Egy fontos érzés egyenes beszédben közlése. Tiszteletadás feléd, amivel jelzem, számomra értékes voltod nyomot hagyott bennem. Kimondom, mielőtt "minden ellovan". De azt már te döntöd el, hogy vallomásom nyomán kiszolgáltatottá vált, ám mégis önző énemet viszont tiszteled -e ugyanezen szóval és a mögötte megbújó, valódi szükséglettel. Lehet nem is vagyok hiányolható. (?) Vagy csak ki kell érdemelnem. Ki tudja?