A szubkultúrát, minden különösebb bonyolítás nélkül, definiáljuk úgy, hogy a társadalom többségének kultúrájától eltérő kultúra, amely a társadalom egészén belül létrejövő kisebb-nagyobb csoportok jellegzetessége. Többnyire ugyan elfogadják a domináns kultúrát, de ezzel párhuzamosan megteremtik a saját kultúrájukat, amely vizsgált példánkban ahhoz a körülményhez kapcsolódik, hogy strandra igyekeznek. Esetünkben a 30 hektáros hajdúszoboszlói fürdőkomplexumba siető tízezres embertömeg nagy százalékát teszi ki. Egyaránt érintve fiatalokat, időseket, nőket, férfiakat, gyerekeket. Társadalmi ranglétrán való elhelyezkedésre tekintet nélkül, anyagi jóléttől függetlenül.
Cohen nem is sejthette, mennyire igaz az a megállapítása, mely szerint a szubkultúra túlélheti a megteremtésében részt vett egyéneket. Az első zokni-szanda-papucs kombinációt, ha nem is az 1927. július 26-i megnyitótól vizsgálhatjuk,ill. definiálhatjuk, mindenesetre több évtizedes múltra, hagyományra tekinthet vissza. Az 50-es, 60-as években megjelenő kelet-német csattogó szanda korszakában már fellelhető a barna, műbőr nyári lábbeli és a műszálas bokazokni kapcsolata.
Eme felülmúlhatatlan párosítás túlélt politikai viharokat, környezeti katasztrófákat, rendszerváltásokat. Férfiak esetében még a szandi külső megjelenését sem tudta befolyásolni az évek hosszú sora, csak a zokni változott fehér sport zoknivá, bokarészén az elengedhetetlen „nikés, adidaszos” logóval. Mindez eleinte Jugoszláv piacos kivitelben, lehetőleg susogós melegítővel párosítva. A fehér zokni örök. Kiirthatatlan, megunhatatlan, elnyűhetetlen. Napjainkban is fénykorát éli.
Cohen nem is sejthette, mennyire igaz az a megállapítása, mely szerint a szubkultúra túlélheti a megteremtésében részt vett egyéneket. Az első zokni-szanda-papucs kombinációt, ha nem is az 1927. július 26-i megnyitótól vizsgálhatjuk,ill. definiálhatjuk, mindenesetre több évtizedes múltra, hagyományra tekinthet vissza. Az 50-es, 60-as években megjelenő kelet-német csattogó szanda korszakában már fellelhető a barna, műbőr nyári lábbeli és a műszálas bokazokni kapcsolata.
Eme felülmúlhatatlan párosítás túlélt politikai viharokat, környezeti katasztrófákat, rendszerváltásokat. Férfiak esetében még a szandi külső megjelenését sem tudta befolyásolni az évek hosszú sora, csak a zokni változott fehér sport zoknivá, bokarészén az elengedhetetlen „nikés, adidaszos” logóval. Mindez eleinte Jugoszláv piacos kivitelben, lehetőleg susogós melegítővel párosítva. A fehér zokni örök. Kiirthatatlan, megunhatatlan, elnyűhetetlen. Napjainkban is fénykorát éli.
Talán elhamarkodott kijelentést tettem fentebbi soraimban, mely szerint felülmúlhatatlan párosítás a műbőr szanda és műszál zokni házasítása. Legalább ilyen ütős hatást keltett anno a színes, keresztpántos strandpapucs a különböző színű, anyagú és fazonú fuszeklikkel. Fiatalabbak nem emlékezhetnek a nevezett lábbelire, ám elégedjenek meg ama rövid magyarázattal, hogy a két, egymást X alakban keresztező gumi pánt laza mozdulattal illeszkedett a talp részhez, azaz annak alján végződött kidugva piciny korongocskában, mely a visszacsúszást hivatott meggátolni. Rohamosan fejlődő világunkban rég eltűntek ezek a békebeli strandpapucsok, de jöttek helyükre szebbnél szebb változatai. A műanyag szín és formavilága határtalan. Ami marad és állandó: hozzá a zokni.
A flip-flop papucs sem mai találmány. Keleti országokban már 3500 évvel ezelőtt ismer viselet volt, de a szocialista korszakunk elengedhetetlen kellékévé is vált. Természetesen zokni nélkül ez sem az igazi.
Hozzá, az utóbbi éveink forradalmasított lábbeli változata, a magas sarkú vietnámi papucs.
Ráadásul a szandál – zokni párosítást kedvelőknek jó hírrel szolgálhatok, hiszen 2010 tavaszán végérvényesen betörtek a világméretű trendekbe; a Dior háztól kezdve a Marniig sok háznál felbukkant ez a különös párosítás. És nem a túraszandál megfelelő zoknival való viselésére céloztam. Eme trend viseléséhez bátorság kell és tökéletes érzék, hiszen nem mindegy, melyik szandit milyen fuszeklivel párosítjuk…
A fürdőbe vonuló több száz ember szüntelenül megteremti, újjáteremti és módosítja a saját szubkultúráját. Annak függvényében, hogy éppen milyen zokni, papucs, szandál divat az uralkodó trend. Azonban kultúrájukhoz való viszonyukat, mintegy megerősítve azt, egyéb eszközök használatával is hangsúlyozzák. Ilyen, a hónuk alatt cipelt, felfújt állapotú, különböző méretű, színű gumimatrac, gumicsónak és egyéb, vízben használatos gumi állat: krokodil, hal, delfin, stb. No és karúszók, úszógumik tömkelege. Maradék szabad karjukkal ülőalkalmatosságokat szorongatnak. Az egyszemélyes horgászszéktől megkezdve, a nagyobb méretű kemping széken keresztül a több pozícióban dönthető napozóágyig bezárólag. Elengedhetetlen kellék még a hűtőtáska, melynek nagysága többnyire megegyezik egy fagyasztóláda méretével. Belsejében gyakorta elrejtve a főtt kukorica és a behűtött dinnye, mivel ezeket strand területére bevinni tilos, a több tucatnyi felhívás szerint.
A kézben tartott hűtőtáska méreténél fogva alkalmas arra, hogy végigfektetve rajta ,fürdőbe jusson az utolsó nélkülözhetetlen tárgy: a napernyő. Mintegy végső kiegészítéseként a gondtalan pihenésnek. Az oda-vissza utaztatott holmik tucatjának nagysága és mennyisége természetesen függ az őket cipelő egyén termetétől és testi erejétől. A közhiedelemmel ellentétben a kigyúrt, fukszos macsók, oldalukon az elengedhetetlen kellékkel, a kisminkelt, magas sarkúban tipegő plázacicával, nem cipelnek eszközöket. Maximum a merdzsó vagy ódi ótó kulcsát lóbálják és a maroktelefont szorongatják. Ők minden egyes szolgáltatásáért virítják a lóvét. Azonban a gondosan megtervezett és kivitelezett külső megjelenésükhöz még előfordul a papucs zoknival.
Strandoló szubkultúránk vizsgálatánál megállapítható, hogy sajnos még napjainkban is nagy számban szolgálnak vizsgálati alanyként. A „tipikusnak”mondott papucs-zokni-szanda kombinációt átültetik a mindennapi életbe is, ezáltal terjesztve sajátos megjelenésüket és kiterjesztve szubkultúrájuk körét.
A kézben tartott hűtőtáska méreténél fogva alkalmas arra, hogy végigfektetve rajta ,fürdőbe jusson az utolsó nélkülözhetetlen tárgy: a napernyő. Mintegy végső kiegészítéseként a gondtalan pihenésnek. Az oda-vissza utaztatott holmik tucatjának nagysága és mennyisége természetesen függ az őket cipelő egyén termetétől és testi erejétől. A közhiedelemmel ellentétben a kigyúrt, fukszos macsók, oldalukon az elengedhetetlen kellékkel, a kisminkelt, magas sarkúban tipegő plázacicával, nem cipelnek eszközöket. Maximum a merdzsó vagy ódi ótó kulcsát lóbálják és a maroktelefont szorongatják. Ők minden egyes szolgáltatásáért virítják a lóvét. Azonban a gondosan megtervezett és kivitelezett külső megjelenésükhöz még előfordul a papucs zoknival.
Strandoló szubkultúránk vizsgálatánál megállapítható, hogy sajnos még napjainkban is nagy számban szolgálnak vizsgálati alanyként. A „tipikusnak”mondott papucs-zokni-szanda kombinációt átültetik a mindennapi életbe is, ezáltal terjesztve sajátos megjelenésüket és kiterjesztve szubkultúrájuk körét.