Megoldottam a tócsi (tócsni, lapcsánka, lepcsánka, cicege, potyka, makuka, recsege, stb.) sütése okozta szag problémáját az amerikai konyhás nappaliban. Felfedezésemet évtizedes kutatómunka és fáradhatatlan kísérletezés előzte meg. De végre rájöttem!
Alapmegoldások között szerepelt a „nem sütök tócsit” variáns is. Ami szag ügyileg és kalóriákat tekintve kétségkívül jó, ám éhes marad a család apraja- nagyja. Szóba jöhet még az ipari méretű szagelszívó beszerelése is, viszont nem szeretnék konyhaszekrényhez kötözve sütkérezni, attól félve, hogy a repülőgép motor engem is felszippant a szaggal együtt. Amit a kis család biztosan nem bánna időnként, persze csak miután elkészült a kedvenc vacsijuk.
Vissza az elejére
Alapmegoldások között szerepelt a „nem sütök tócsit” variáns is. Ami szag ügyileg és kalóriákat tekintve kétségkívül jó, ám éhes marad a család apraja- nagyja. Szóba jöhet még az ipari méretű szagelszívó beszerelése is, viszont nem szeretnék konyhaszekrényhez kötözve sütkérezni, attól félve, hogy a repülőgép motor engem is felszippant a szaggal együtt. Amit a kis család biztosan nem bánna időnként, persze csak miután elkészült a kedvenc vacsijuk.
Felfedezésem kétféle lehetőséget kínál. Az egyik, átmegyünk a szomszédba vagy a barátunkhoz, mondván, elromlott a tűzhely és szeretnénk ott megsütni a tócsit. Ennek azonban vannak nemkívánatos járulékai is. Például több anyagot kell bekeverni, mert illendőségből pár lepénykét hagynunk kell a házigazdának is. Hátránya még, túl gyakran nem játszhatjuk el, mert rájönnek a turpisságra és oda a barátság, a jószomszédi viszony. Feltéve, ha ez a célunk.
Kevésbé drasztikus megoldás is létezik. Még masszakutyulás előtt bekapcsolom a szagelszívót, előveszek 3-4 gyertyát és meggyújtom. A kaján vigyort letörölheted, mert semmi erotikus leírásban, élvezetben nem lesz részed, maximum nekem sütés végén kulinárisban! Szóval, a szokásos módon elkezdem sütögetni az egyszerű finomságot. Több tucatnyi darabnál már sikerül kikapcsolt aggyal, robot módjára tevékenykedni. Az utolsó darabok sütésekor veszem elő a helyes kis piros lábaskámat és zúdítom bele a vizet, ecetet. Arány: ízlés szerint, kinek mit bír el az orra. Legutóbbi csuklómozdulatomnál ugyanis legalább 1:4 mértékben keveredtek, az ecet javára. Eredmény, ömlő könnyzápor és Kiss együttes arcfestését utánzó, elmázolódott szemfesték és szempillaspirál. Ugyanis eme keveréket fel kell forralni. Addig, amíg a gőz be nem járja az egész konyhát és el nem fedi az olaj szagot. Igaz, ekkor a terjengő ecet szaggal kell küzdeni. Hiába, minden gyógyszernek – jelen esetben találmánynak – van mellékhatása. Ezt azonban egy gyors kereszthuzattal kiűzhetem az udvarra. Egyébként ennyi az egész. Hatásosságát mi sem bizonyítja jobban, hogy munkából hazatérő életem párja az utca végén járva nem kezdett el szimatolni, hogy mi is lehet a vacsora. Sőt, még a lakásba lépve sem sejtette, milyen gasztronómiai remekművet tálalok elé. Ez is azt bizonyítja, működik nagyanyáink módszere az ecetes vízzel.
Vacsora után, ha már úgyis égnek a gyertyák és üres a konyha asztal… Nem tudom, mire gondolsz, de én arra, hogy lehet pillecukrot sütögetni desszert gyanánt.