2014. október 15., szerda

Meztelenkedés

Pucér, pőre, csupasz, ruhátlan, mezítelen, anyaszült meztelen, csóré, csurdé – azaz meztelen minden ember, amikor megszületik. Születése után pár perccel azonban már mindenkit ruhába bújtatnak. A fejlett civilizáció egyik megnyilvánulása, hogy kelmékbe burkoljuk porhüvelyünket. Évszaktól, eseménytől, helytől, ízléstől, pénztárcától függően.
A lényeg, ruha nélkül maximum otthon, vagy legfeljebb a nudista strandon mászkál a jóérzésű homo sapiens. Kivéve Hajdúszoboszlón a fürdőbe igyekvő, illetve onnan a szállására csámborgó nyaralókat. A többség korra, testalkatra és -méretre tekintet nélkül - hazafelé többnyire vizes – tenyérnyi bikiniben és úszónadrágban vándorol. (Hóna alatt a hiányozhatatlan kellékekkel: napernyő, hűtőtáska, úszógumi, karúszó, gumimatrac, utóbbi három természetesen felfújt formában.) Figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy (bel)városban mászkál. Nem átall hiányos öltözetében az élelmiszer boltban vásárolgatni – merthogy bemehet így is - , majd telerakott kosarával a pénztárnál kanyargó sorba beállni. Ha „szerencséje” van, akkor egy kosztümös hölgy és egy öltönyös úr közé, akik épp munkából haza jövet beugrottak némi vacsorára valóért. Ők valószínűleg kevésbé díjazzák a ruhájukhoz óhatatlanul hozzá érő idegen, olajos, meztelen testet. Ahogyan még sokan mások sem!

De úgy tűnik, a városokban nyaraló vendégeknek ezt is szabad. Mint ahogy az elfüstölt cigaretta csikket két ujjal elpöckölni vagy a parkok szélein, szép zöld felületeken parkolni, csakhogy minél közelebb álljon meg autóval a strandhoz. Vagy esténként artikulálatlan módon üvölteni a magánszálláshely teraszán. (amit már 1.400 Ft-ért is kiadnak a vendégen marakodó vendégfogók, csakhogy neki legyen telt háza… Fogó fajták ) Nekik szabad. Mindent. Mindig. Mindenhol. Csak azért, mert ő A VENDÉG. Csak azért, mert ő itt költi el a pénzét nyaraláskor.

Én pedig itt élek, télen- nyáron. Itt vettem telket, ide építettem házat, itt járnak iskolába a gyerekeim. Itt vásárolok nap, mint nap ( a vendégek miatt időnként arany áron kínált árucikkekből, szolgáltatásokból). Itt fizetek adót. De úgy tűnik, mindez nem számít. Nem számít, mert helyi lakos vagyok. Kedvezmények nélkül, kötelességekkel, kötelezettségekkel. Én fizethetem a parkoló díjat, ha ügyet akarok intézni. Esetleg a büntetést, ha 5 percre megállok a házam előtt lévő füves területen – amit én vetettem be, én nyírok, öntözök, ápolok.
Tőlünk nyugatabbra lévő országokban mindezt tudják kezelni, büntetni, tolerálni. A fürdőruhában közlekedő turista kemény pénzbüntetésre számíthat, akár csak a csikket eldobáló, szemetelő társa. A tiltott helyen parkoló, mindenre fittyet hányó felelőtlen ember pedig – szó szerint – futhat az elszállított autója után. A helyi lakos meg mindenféle kedvezményeket kap vásárláskor és a szolgáltatások árából, így nem érzi magát kihasznált, megtűrt személynek saját városában.