2014. október 24., péntek

Reggeli hálaadás

Köszönöm a gondos és figyelmes önkormányzati képviselőnknek , személyiségi jogai szigorú betartása mellett, hogy kapumon kilépve családom tagjai s jómagam csak gumicsizmában tudjuk megközelíteni a minket szállítmányozásra váró személyautónkat az aszfalton felgyülemlett, min. bokáig érő esővíz miatt. Ezen probléma bő 10 éve nem kerül megoldásra, többek között szeretett képviselőnk segítőszándéka miatt. Mely szerint: "örüljenek, hogy aszfalt van az utcában!" Azonban a szóban forgó víz mennyisége rövid időn belül az ingatlantulajdonosok telkére, mélygarázsába folyva okoz nem várt meglepetést. A folyékon halmazállapotú természeti elem eltüntetése logisztikát, emberi erőforrás és anyagi javak feláldozását igényli, mely megvalósítása a "Segíts magadon, Isten is megsegít!" elv alapján működik.
Valakik által megválasztott küldöttünk mindezen finomságokból nem részesül, hiszen nemhogy esős, de még száraz időben se hajlandó virágos nevű (és legtöbbször kedvű ) utcánkba ellátogatni. Legfeljebb pár évente, választások előestéjén,  mikor is mézesmadzagot húzva maga után és az utcalakók orra előtt, próbálja magáénak tudni másnap leadott szavazatunkat.

Köszönöm továbbá a ma reggeli élményeket azon extrém sportolóknak, akik a szakadó esőben és a szürkületnél is rosszabb látási viszonyok közepette a 4. számú főúton kerékpároztak. Természetesen kivilágítatlanul, aszfaltszínű ruházatban. Ráadásként az útszéli tócsákat kerülgetve, ezzel még több esélyt adva elgázolásukra.

Köszönöm még a reggeli vérnyomás emelkedést és a tudatalattimból feltörő, cifra szókincsbővülésemet annak a vicces kedvű, fehér furgon tulajdonosának, aki a piros lámpánál állva módfelett hívogatónak találta hátsó felemet, ezért koccanásig rám tolta gépjárműve elejét. Szerencséjére - és az enyémre - sérülésmentesen.

Köszönöm azon két szülő közreműködését is, akik gyermekük  iskolába való hurcibálását oly buzgón tették, hogy nem néztek se Istent, se embert és annak  kikanyarodásra váró, indexelő autóját. Így teljes természeteséggel megállva autóm végében, pár perces várakoztatásra, elmém lecsendesítésére téve kísérletet. Tervük egyik fele sikerrel járt, másik nem...

Köszönet illeti még az alsóruházatomat, mely a mai reggelen úgy döntött, nem szolgálja gazdáját és annak testrészeit, ezért diszkrét, alig észrevehető araszolással kikapcsolódott és ernyedten közönyös fityegéssel kelt önálló életre.

És végül köszönet jelenlegi életem jelenlegi párjának, aki a reggeli káoszos rohanásban itthon felejtette mobiltelefonját. Lehetőséget biztosítva ezáltal arra, egyik fülemen saját, másik fülemen az ő  telefonjának headsetjével élhetem le a mai munkanapot.
Ja és még csak 7.15 perc van.