Eddigi életem során számtalan megmagyarázhatatlan dologgal kerültem már szembe. Mindig igyekszem utánajárni, utánaolvasni a felmerülő problémának. Így aztán, többé-kevésbé, de sikerül választ találnom az engem foglalkoztató, mit foglalkoztató, egyenesen kínzó problémára. Azonban évek óta megoldhatatlan rejtéllyel szembesülök, amihez képest a Schrödinger macskája vagy a fénysebesség átlépése utáni visszafelé haladó idő elmélete egyszerű, mint az 1x1. És aminél az igazság odaát van.
Ez a probléma pedig nem más, mint a zokni titok.
Amikor a szokásos, kényeztető wellness programra vonulnak a meggyötört fuszeklik, még párban vannak. A békés együttélés szabályainak megfelelően - állapotuktól függően - várják a kellemes, lazító, áztató programot, ahol a 30 fokos vízben ernyedten emlékeznek a gyapotkorukban átélt, meleg napsütésre. Legalábbis a pamutszálból szőttek. A kevert és leginkább műszálas sportzoknik legfeljebb előző életük PET palack mivoltán merenghetnek, a szerencsésebbek még természetes alapanyagú beltartalmukon is. Használatuktól, tevékenységüktől és anyaguktól függetlenül, jellemző módon mindannyian vidám semmittevésben leledzenek a munka- és stresszmentes, meleg vizes környezetben. Legyen az erdőt-mezőt meghódító túrazokni, hegy tetejéről leszáguldó sízokni, tárgyalást végighallgató bokazokni vagy épp éjszakai bulit végigtáncoló selyem zokni. Kétségkívül, az utóbb említett anyagú zoknikát nem szerencsés mosógépi mosásra ítélni, mivel a veszélyes üzemmód nem csak az ő roncsolódásukat, hanem ezzel együtt az én lelkivilágomét is jelentheti. Élve, azaz használható állapotban, ugyanis nem kerülnek elő a lótusz fehér külsővel és fényes, krómszín belsővel rendelkező masinából. Csak úgy, mint a 60 fokos kínzásra ítélt gyapjú zoknik, amelyek jelentős, szemmel észrevehető méretváltozáson estek át, nem önszántukból.
Amikor a szokásos, kényeztető wellness programra vonulnak a meggyötört fuszeklik, még párban vannak. A békés együttélés szabályainak megfelelően - állapotuktól függően - várják a kellemes, lazító, áztató programot, ahol a 30 fokos vízben ernyedten emlékeznek a gyapotkorukban átélt, meleg napsütésre. Legalábbis a pamutszálból szőttek. A kevert és leginkább műszálas sportzoknik legfeljebb előző életük PET palack mivoltán merenghetnek, a szerencsésebbek még természetes alapanyagú beltartalmukon is. Használatuktól, tevékenységüktől és anyaguktól függetlenül, jellemző módon mindannyian vidám semmittevésben leledzenek a munka- és stresszmentes, meleg vizes környezetben. Legyen az erdőt-mezőt meghódító túrazokni, hegy tetejéről leszáguldó sízokni, tárgyalást végighallgató bokazokni vagy épp éjszakai bulit végigtáncoló selyem zokni. Kétségkívül, az utóbb említett anyagú zoknikát nem szerencsés mosógépi mosásra ítélni, mivel a veszélyes üzemmód nem csak az ő roncsolódásukat, hanem ezzel együtt az én lelkivilágomét is jelentheti. Élve, azaz használható állapotban, ugyanis nem kerülnek elő a lótusz fehér külsővel és fényes, krómszín belsővel rendelkező masinából. Csak úgy, mint a 60 fokos kínzásra ítélt gyapjú zoknik, amelyek jelentős, szemmel észrevehető méretváltozáson estek át, nem önszántukból.
Szóval ezek, a testük megfelelő végén egy lyukkal rendelkező ruhadarabok párosan várják szabadnapjukon a következő mosási kúrát. Ahol a laza, szálakat megmozgató úszás után kissé energikusabb testmozgáson vesznek részt. Mindenképpen BMI indexükhöz igazítva az őket körülölelő 40 fokos víz mennyiségét. Egész testre kiterjedő gyógymasszázsuk kiegészül különböző alapanyagú bőrradírozással. Amely háztartásonként változó lehet. Akár gél, por, mosódió, szappanpehely anyagról legyen is szó, minden esetben cél, a vízben relaxáló zoknik megszabadítása a mérges gázoktól, gőzöktől és a rájuk tapadó zokniidegen anyagoktól. Ekkor, feltételezhetően, még mindenkinek meg van a párja. Legfeljebb a vizes partinak köszönhetően már élénk társadalmi életet élnek, aminek következtében erőteljes ismerkedés, keveredés figyelhető meg. Miután a zoknik túlestek a víz alatti masszázson, fitneszen, aerobikon, jön az utolsó előtti kezelésük, a szín és illatterápia. Szintén háztartásonként változik, hogy mesterségesen kikevert illatú és színű öblítővel, ecettel, vagy épp illóolajjal kedveskednek a szeretett lábravalóiknak a wellness kúrájuk végső fázisa előtt. Ami nem más, mint némi pilótakiképzés, azaz a centrifugálás. Igaz, egyikük se készül Typhoon pilótának, ámbár elnézve néhány gazdalábat, inkább azt vállalnák önszántukból, mégis kötelező záróakkordja a wellnessüknek.
És ezek után ér a meglepetés, a döbbenet, a feldolgozhatatlan és megmagyarázhatatlan tény; ajtónyitás után a párosával bevonuló zoknik között vannak, akik egyedül távoznak. Nem értem! Hová tűnnek bizonyos időközönként a zoknik párjai? Ki viszi el ? És miért nem hozza vissza? Mit kezd a pár felével? Neeem érteeem! Már szétszedtem és egy-két kütyü híján össze is raktam a mosógépet - a szerelő nem nagy örömére - , de semmit és senkit nem találtam benne. Így aztán a zokni fetisiszta nem a gépben lakik. Ami persze újabb kérdéseket generál: honnan, mikor jön és távozik? Hogyan jön be? És miért csak a fél párat viszi el? Én viszonylag béketűrő természetű vagyok, így még azt is megbocsátom, hogy a nemrég vásárolt, egy alkalommal viselt zoknim fele magára maradt. De bárki legyen is a "drágaszág" lopó, szépen kérem, legközelebb abból a kosárkából válogasson, ahol az általa otthagyott, megözvegyült, magára maradt, egyedülálló zoknijaink várják vissza társukat!
(Egyébként lehetséges magyarázat még, így karácsony közeledtével, hogy a Mikulás egyik lusta, nyomást és teljesítménykényszert nehezen viselő, ám rafinált manója lopkodja időről időre, munka- és szabadnapján egyaránt a zoknikat . Hogy aztán az ellógott munkaidő és kieső kereset pótlására ez a furmányos "hob", saját szakállára, vagyis inkább zsebére dolgozva eladja azokat a Mikulásváró Zoknik nevű boltjában.)
(Egyébként lehetséges magyarázat még, így karácsony közeledtével, hogy a Mikulás egyik lusta, nyomást és teljesítménykényszert nehezen viselő, ám rafinált manója lopkodja időről időre, munka- és szabadnapján egyaránt a zoknikat . Hogy aztán az ellógott munkaidő és kieső kereset pótlására ez a furmányos "hob", saját szakállára, vagyis inkább zsebére dolgozva eladja azokat a Mikulásváró Zoknik nevű boltjában.)