Ingatlan hirdetés

Ismét ülök a szobámban, de semmiképp se búsan, egyedül. (Gondolva egy békebeli dal szövegére). Vidámságom oka, okozója az átböngészett több tucatnyi ingatlanhirdetés. Közeledik az év vége és mint a költözőmadaraknál, kis családomban ismét felvetődik a probléma; költözzünk. Mivel eme művelet, az előbb említett madarakéhoz képest kissé macerásabb, így erőteljes logisztikai, pénzügyi és egyéb manővert igényel. Első lépésként feltérképezvén az ingatlanpiacot, számos furcsaságot tapasztalhat az ember leánya.
A jelenlegi lakóhelyemül szolgáló városban minden a vendégtartásra van kialakítva. (Kivéve a sajátom, amit már erős felindulásból elkövetve, 1 éve meghirdettem  Kulipintyó új gazdára vár címmel. És amivel bizonyos okok miatt nem értünk rá foglalkozni, csak mostani elhatározásomkor. )Ennek következtében, a legtöbb ingatlan 5-6 vagy annál is több szobás, inkább apartmanos, építmény, többnyire külön bejárattal. Jó esetben szobákkal, rosszabb esetben 6-8 nm alapterületű cellákkal. Amelyen gyakorlatilag osztoznom kellene hites társammal, lévén, hogy házassági életközösséget alkotunk. Ezen életforma hasonlatos lenne a büntetés-végrehajtási intézet vendégszeretetével. Amennyiben azonban az EU által előírt ideális elhelyezést veszem alapul, annak értelmében „a zárkában (lakóhelyiségben) elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy minden elítéltre legalább hat köbméter légtér és férfi elítéltek esetén három négyzetméter, a fiatalkorúak, illetve a női elítéltek esetén három és fél négyzetméter mozgástér jusson”. Nos, ennek alapján, az eladásra kínált ingatlanokban található szoba nevű helyiségek legfeljebb ezt az előírást merítik ki.
Azonban nem ferdítem el ennyire a valóságot, mert ha nagyon keresek, találok magamnak megfelelő méretű szobákkal és egyéb helyiségekkel rendelkező ingatlant. Más településeken még inkább. De nem a következő hirdetések alapján. Amelyekből elég sok minden kiderül, csak az nem, ami engem érdekelne. Természetesen a diszkrétnek nem nevezhető maszatolás nem a hirdetés része, hanem kreatív megoldásom az ingatlanirodák, hirdetőoldalak logójának eltüntetésére.

Mindenesetre a színek harmóniáját egészen jól szemlélteti a következő fotó, azonban a helyiség nagyságából, milyenségéből más nem derül ki. Talán eltévedt hirdetés, mert a televízió eladó.



Itt valószínűleg már a festő kifogásolható munkavégzését prezentálják, de nem pl. a szoba nagyságát, ill. az eladásra felkínált ház belsejét. Megnyugtató azonban, hogy az első két kép alapján ablak és vélhetőleg világítás is tartozik az ingatlanhoz.

Újabb értékes fotó, melyen a 90 -es évekbeli, fekete szekrénysor kiválóan látszik, azonban még mindig ingatlant szeretnék vásárolni és nem ingóságot.

És azért még 2 szoba szekrényeit csodálhatom, plusz a konyhaszekrényt ugyanebben a hirdetésben. Egyébről nem szerzek tudomást. Kétségkívül, ad némi támpontot két fal hosszát illetően. Megnyugtatóan hat még a lelkivilágomra, hogy a második szekrénysor tulajdonosa az egészséges életmód híve, amire a félig megjelenő szobakerékpárból lehet következtetni. Hiszen nem egy megszokott, padlóváza, cserepes virág szintű dekorációs elem.

Az utolsó szekrényes  kép  kielégíti az egészséges emberi kíváncsiságot, mert leheletnyi bepillantást enged a félig nyitott szekrényajtó által, annak belsejébe. Olyan ez, mint sötétedés után a be nem húzott függönyök és le nem engedett redőnyök miatti ösztönös bekukkantás egy idegen, kivilágított szobába.

A hirdetésben megjelentetett következő és egyetlen fotóval még csak elgondolásom sincs, hogy mit szeretnének sugallni. Mindenesetre az eladásra kínált, 59 négyzetméteres, ám 25 millió forintra tartott lakás egyik világítása kétségkívül attraktív .

Aztán az ígéretes kezdetnek tűnő fotók, ám kimerülnek a ház 3 oldaláról készült, hasonló beállításokkal.



Másik eladni vágyónk képei alapján nehéz elhinni, hogy egy felújításra szoruló házat kínál megvételre. Talán valahol a messzi távolban, a fehér vitorla helyett , valóban megbújik az a bizonyos ház.

És van, aki a virágot szereti. Biztos jó ember. Mert aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet, tartja a mondás. Minden bizonnyal így lehet, de bárhogy szemlélem a bájos virágokról készült , közeli és távoli 4-5, hasonló jellegű képet, nem tudok következtetni a házra.

Itt is nehéz megértenem, hogy valahol meghúzódik egy kulipintyó, ami új tulajdonosát várja. Ugyanis ezekből a képekből nem tudom mire számítsak. Erdő közepén mézeskalács házikóra, vagy Drakula kastélyára. Ha nem is az Óperencián ,csak a növénydzsungelen túl.

Kedvencem még az az életkép, amely tükrözi a család, minden bizonnyal, meghitt mindennapjait. Harsányan hangoztatva, büszke önellátók, így nem alkalmaznak bejárónőt. Akárcsak ezen a 3, különböző ingatlanban.

Tudom, hogy a függöny nemcsak az ablakot, hanem a lakást, a helyiségeket is öltözteti, de talán mégse kellene ennyire előtérbe helyezni, csak azt mutatva ingatlaneladáskor. Hacsak nem itt is a 2:1-ben szolgáltatás van; ingatlan és mellette függöny eladó. Ehhez hasonlóan a kanapé téma is kimeríthetetlen, változatos a forma, szín, disagne. Akárcsak a fotelek, kádak, hűtők palettája. A függönyökhöz hasonlóan középpontba helyezve – és amelyeket most nem mellékelnék, csak a firhangokat.

Kedvenceim a fürdőszobákat ábrázoló fotók is. Mindig találok, nemcsak penészgombát, hanem zöld , leveles növényt termő füdőhelyiségeket is.

És olyanokat, ahol a tulajdonos úgy döntött, a mosdókagyló és kád a csaptelepekkel – néhol a csempe se– nem része az eladni kívánt háznak, ezért gondos gazdaként eltávolította őket. Meghatott egyikőjük figyelmessége, mert a lakban meghagyta az illemhelyet, gondolván szükség lehet még rá az új tulajdonosnak, ha meghallja a felújításba kerülés összegét. A másik pedig a megfáradt mesterekre gondolhatott, mert a mosogató vagy mosdó ugyan elköltözött a régi lakóval, de itt maradt egy fotel kárpótlásul. Inkább kötél kellene, mert ugyan a felújítás az öngyilkosság modern formája, ha még utána is vegetálnánk, biztos segítség lehetne.

Optimista szemléletmódot tükröző tulajdonos szavai a következőkben: „...utcában eladó, egy (bontandó?) kis családi ház” . Említést érdemel azonban, legalább a mellé írt ár mindenképp reális érte.

Bár az eladásra szánt házak  kissé túlárazottak, a kilátás azonban vitathatatlanul pazar.

 

Ebben az esetben pedig, nem tudom eldönteni, hogy esetleg a tulajdonos házi őrizetben pihent és a csábítás megakadályozására van a felszerelt rács, vagy a közbiztonsággal akadnak problémák. Választ, mindenesetre nem kaptam.

Habár változatos a kínálat és a bőség zavarával küzdök, mégis, egy biztos, választani ma nem fogok. Mielőtt bárki megkövezne, nem feltétlen az új tulajdonosra váró házak zavarnak feltétlen. Ugyanis mindenki úgy él, ahogy azt pénztárcája megengedi, vagy épp ízlése megkívánja. Azonban némi arculatváltás sok esetben nem ártana. Nem az ingatlan értékének 1-5 %-ba kerülő home stagingot várok el! De a bevetetlen ágy, a széken felejtett melltartó vagy száradó alsónadrág nem éppen vásárlásra ösztönző látvány. Egyéb dolgokról nem is beszélve. A rendrakás nem kerül pénzbe, többletkiadásba, ellenben több vevőjelöltet, esetleg néhány ezer forint pluszt hozhat. Ha már a tulajdonosnak lányos vagy fiús zavarában nem jut eszébe elpakolni, legalább a fizetést, jutalékot remélő közvetítőben lehetne annyi jóérzés, hogy fotókészítés előtt elrámoltat. Legalább a kattintás idejére. És utána ne a Smena fényképezőjével készítsen a felsoroltakhoz hasonló, kicsit se vásárlócsalogató képeket.

Vissza az elejére