Számomra veszélyes üzemmód a konyhai ténykedés, főleg a sütés, főzés. Annak ellenére, hogy a birkapörkölt kivételével, bármit hajlandó vagyok elkészíteni. Ezért is ítéltettem most rabszolgamunkára. De momentán pár perces szünetemet élvezem ki, amíg hat a sütőbe befújt zsíroldó. Vegyszermentes életmódommal és háztartásommal összegyeztethetetlen módon. Kényszerűségből.
Ugyanis - vélhetőleg hajlott korom számlájára írható - a hétvégi főzésnél elfelejtettem a cseppfogó tálcát behelyezni a fazekam alá és az amúgyis teletömött székely cserépedényemből patak módjára csorgott ki a zsíros, paradicsomos lé. Amit aztán a sütőm repülőgép turbinához hasonló ventilátora a legelképesztőbb aprólékossággal terített szét a sütő belsejében. Nem nagy örömömre.
Most 11 óra elmúlt, de reggel 9 óra óta derékig a sütőben hasalok és fekszek, csakhogy az odaégett szmötyit levakarjam az alig 1 hónapos szerkezet belsejéről. Természetesen ügyesen eltávolítva előtte az oldalsó síneket, teleszkópokat és a hátfalat, üvegajtót. Áldva ezen vásárlási döntésemet, ami előtt sokat, leginkább háziasszony aggyal gondolkozva és nem véletlenül rendelve 74 literes, zománcozott belsejű masinát, az öntisztítós sütő helyett. Ami, nálam legalábbis, se önmódon, se általam nem tisztult meg eddig a megfelelő, tőlem elvárt módon. A Lotus-effektus azonban most se váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, maradt a súrolás.
Pillanatnyilag már nemcsak zsír, hanem bőr sincs az ujjaimon a súrolástól, mivel a gumikesztyűm már az első 10 perc után felmondta a szolgálatot. A suvickolás befejezésééig és még azon is túl, azon fogom törni a fejemet, hogyan fejlesszek ki egy cserélhető falú sütőt, helyesebben a Forma 1-es pilóták sisakjához hasonlóan egy lehúzható külső réteget.