Nyugtalanság

 

„ Réges - régen, egy messzi-messzi galaxisban...” Nyugtalanság uralkodik a Helyi Köztársaságban, a tanuló androidok, R2-D2-k és a C-3PO-k háborognak. A távoli csillagrendszerekből érkező mesterek tanítási módszereit heves felháborodások övezik. A Tanárok Szövetsége úgy próbálja elérni célját, hogy erő- és hatalmi fölényével felfegyverezve legyűri tanítványai ellenállását. Tekintet nélkül mindenkire. Míg a Szülők Szenátusában véget nem érő szócsaták zajlanak az aggasztó eseményekről, az egyik szülő nem titkoltan útnak indít egy levelet, békét és igazságot remélve, hogy megoldja a konfliktus egy kis töredékét.
Terve azonban kudarcba fullad, nem jár sikerrel, mivel tisztelettudó, ám bíráló hangvételű gondolatözönére nem érkezik válasz. Nem tudni, hogy a gonosz Erők hatalmánál fogva a levél még mindig a galaxisban kering-e űrszemétként vagy csak a címzett döntött úgy, hogy végtelenített teendői mögé rejtve érdektelenségét, „irattározza” a beérkező irományt. Nincs esély a békés tárgyalásra, nincs galaktikus közös. De úgy tűnik, a megoldást jelentő Jedi lovagok, a béke és igazság őrzői is felszívódtak, vagy átlagemberként, tehetetlenül tűnnek el a tömegben. Mert az ellentétek és félreértések megoldás nélkül, egyre csak sokasítják a problémák számát. Lassan a Szülők Szenátusából kiválik egy kis csoport, aki nem ért egyet a Szenátus egyes tagjainak mindent jóváhagyó fejbólogatásaival. Mindezt téve annak a gyötrő ténynek a tudatában, hogy lázadásuk következményeit a kis R2-D2-k és C-3PO-k szenvedik el. Jobb kilátások esetén, tüneti kezelésként, csak azt tanácsolják a Lázadóknak, vigyék másik Köztársaságba elégedetlen ifjoncaikat. Ettől az ok, mellette az elégedetlenség és a rossz szájíz még megmarad.
 

Mint ahogy néhány iskolaotthonos ifjonc esetében a házi feladat. Mert van nekik. Nem kevés. Nem ritkán. Mondhatni; sokszor és rendszeresen. Büntetésből még több. És még több büntetés.  A Jedi Kódex  "nincs tudatlanság, tudás van" pontját minden eszközzel betartató mester jóvoltából. Például, amikor is a vetkőzős pókerhez hasonló játékszabály szerint, ahány hibája van a feladatsorban a kis Beavatottnak, annyi darab ruhát kell levennie magáról az osztály szeme láttára. Így aztán a nem elég tudással és ruhadarabbal rendelkező  9-10  éves, hamar alsónadrágban találhatta magát a terem közepén. Megalázottan, pillanatnyi tudatlansága ékes bizonyítékaként. És annak bizonyítékaként, a mester félreértelmezi, nem jól ismeri a Kódexet. Vagy nem igazi mester.  Hiszen egy igazi jedi, egy igazi mester "nem keres hatalmat, nem uralkodó, nem zsarnok. Sosem cselekszik gyűlöletből, haragból, félelemből vagy agresszióból. Ha dühös, indulatból cselekszik, enged a sötét oldal kísértésének." 
Mindemellett az osztálynyi kis (an)droid szükségleteit kielégítő mozgásigény megadásának megvonása is van. Ez is büntetésből. Az elvetemült lázadó palántákat szünet- és szabadidő megvonással kell megzabolázni. Mert a galaxisból érkező friss levegő és az udvaron rohangászás megtiltása a 45 perces tanórák után, a fegyelmezés eszköze egyes mestereknél. Érthetetlen módon, 3. évben se vonva le a következtetést; a született gonosztevőknél nem válik be, mert még mindig nyüzsögnek, csacsognak, élnek. És egyre több szükségletet, valamint még több problémát generálva ezzel. Egyre idegesítőbb módon. Ezek a tartós és erős anyagból készült, a különleges igénybevételeknek ellenálló doridok rendkívül hűségesek. Leginkább a szüleikhez. Így otthonukba lépve, első dolguk élénk csipogással tudtukra adni a nap eseményeit, a mester - „otthon el ne merjétek mondani” - tiltása ellenére.
 

Az Erővel nem rendelkező, ám kicsinyét féltő, vele együtt tanuló és tisztességesen nevelő Lázadó szíve szerint kiengedné a felgyülemlett energiával és mozgásvággyal rendelkezőt egy kis űrközi rohangászásra, de nem teheti. Még vacsoráig meg kell írni a több oldalnyi matematika házit, megtanulni a verset, befejezni a környezetismeretet. Ha minden jól megy, talán evés után és karosszéria tisztítás előtt még belefér egy kis gyermekeskedés. Megérdemli a napi 10 óra munka után a 9 éves android.
 

A kicsivel nagyobbak esetében is tornyosulnak érthetetlen intézkedések. Amit a Jedik nem tudnak, vagy nem akarnak tudni. Mint a hol volt, hol nem volt mintájára bevezetésre kerülő nulladik órák. Amelyek valamikor vannak, valamikor nincsenek. Vagy éppen a meghirdetőjük nincs, de vele együtt üzenet se a humanoidok számára: ne gyere be! Így aztán a sok droid tanácstalanul és legfőképpen álmosan toporog mesterére várva, ahelyett, hogy még az otthon melegében indítaná újra érzékszerveit.
 

Az már szinte fel se tűnik, hogy egyes tudáspróba megírása után számolatlanul telnek a hetek, mire megérkezik az eredmény. A protokolldroid növendékek rövid távú memóriájának zavara miatt, véletlenül se emlékezve rég elkövetett tettükre. A Lázadó megsemmisítéssel fenyegető számonkérése ellenére se. Így aztán érdemjegy javítása, tudáshiányosság pótlásának esélye nélkül következnek az újabb tananyagok, újabb dolgozatok és újabb várakozások. Ám a házirendben előírt , „a dolgozatok javítása és értékelése legkésőbb a megíratástól számított 10. munkanapon kötelező” szabály amúgy is könnyedén kijátszható némi dátumozás csúsztatással, átnevezéssel, avagy a „begyújtottam vele a kandallóba” vallomással. Magyarázatot keresve a tettre, talán ez az eljárás nevelési módszer, amivel az alsóbb osztályosokat a felsős évekre, a felsőbb éveseket a középiskolához szoktatják, a középiskolásokat a felsőoktatáshoz, az egyetemistákat, főiskolásokat pedig a galaktikus polgárháborúhoz. Vagy az igazság odaát van.
 

Mint abban az esetben, amikor a 6. osztályos Jedi-növendékeket, akiket születésüktől fogva a Jedi-kódexre tanítottak, egyszerre csak Sithekké nyilvánít pár mester, ellehetetlenítve ezzel Padawanná válásukat. Téve mindezt sértettségből fakadó meg nem értésből. Téve mindezt még félelemből, mert esetlegesen az osztályban maradottak nem képesek azt a teljesítményt és velejáró dicsőséget nyújtani, mint az eltávozók eddig.

Az a taktika is magyarázatra szorul, amikor is a felső tagozatos droidoknál a Pedagógusok Szövetségének egyik tagja az előző tudáspróbán ötös dolgozatot írt növendékének osztja ki otthoni feladatul a többiek dolgozatának javítását. Szakmailag és emberileg egyaránt megkérdőjelezhető cselekedete példaértékű lehet a Sith - rend számára. De maga Darth Veder és még Palpatine császár is megirigyelhetné ezt az eljárást.

Vagy amikor a galaxis rezdüléseire igen érzékenyen reagáló egyed felkészült nyugodtsággal eltöltve ül az iskolapadban és a feleltetésének oka a kockás felsője vagy épp pöttyös szoknyája, akkor már szakad a cérna. Legalábbis a növendék elektronikája. De nyugodtságot erőltetve magára, összeszedi tudását és kiáll felelni. Elmondja az anyagot A-tól Z-ig és Z-től A-ig, valamint válaszol a feltett kérdésekre. Majd értetlenül, döbbent arccal ereszkedik vissza helyére, meghallva az osztályzás eredményét és indokát: „1, mert nem azt mondtad, amire én gondoltam”. Ennek tükrében kész csoda, hogy az addig békés humanoid nem válik azonmód harci droiddá. Legfeljebb otthon alkotója, akinek tombolásához képest a napkitörés csak népi látványosság.Az egyébként említésre se méltó problémák azonban minden nappal csak gyűlnek és gyűlnek, már Halálcsillag méretűvé duzzadnak. Átélőjük részéről alig várva a szabadnapokat, hétvégéket, a ritka, ugyanakkor vidám összejöveteleket, a lazításra való alkalmakat.
 

Azonban az egyik android csoport következő felhőtlen vigasságára már árnyék vetül. Ha nem is baljós, mindenesetre érdekes. A farsangi mulatság viccelődő életvidámságára, ahol is bárki beöltözhet Jar Jar Binksnek, Leila hercegnőnek, birodalmi rohamosztagosnak, vagy akár Darth Vedernek, hogy aztán a színes kavalkádban harsány viháncolás kíséretében köszöntse az új élet, a tavasz kezdetét. De, mint azt megtudták a tudatlan ifjoncok, az egy meghitt, bensőséges ünnep, amit ennek megfelelő módon kell megnyitni, levezényelni. Így aztán a Szülői Szenátus egyik buzgó tagja ötletel, dönt, intézkedik - a Szenátus megkérdezése nélkül - és egy másik köztársaságból kölcsönöz tánctanárt. Nem ingyen és nem egy alkalomra. Mert ha már buli, szóljon nagyot. Mégiscsak egy alapfokú állami intézmény farsangi nyitótánca, nem lehet akármilyen. Véletlenül se gondolva azokra a nebulókra, akiknek esetleg megterhelő még a jó párszor 500 Ft/alkalom és kb. 5.000 Ft/ruha kölcsönzés összege is. Akik nem fizetés miatt, értelem- és természetszerűleg kimaradnak a táncból. Akárcsak azok, akiknek alkotói erkölcsi megfontolásból nem szurkolják le a pár száz forintos összeget eseményenként. Az ő véleményük nem számít, ők úgyis a problémás Lázadók, velük nem foglalkoznak. Van elég bólogató szülő, aki megtorlástól félve, vagy önálló gondolat és ész híján támogatja a rongyrázós ötletet. Buli lesz. Szó szerint is rongyrázós.
 

A minden napra jutó kellemetlenségek tisztázásával, megbeszélésével jelentősen javulhatna a diplomáciai helyzet. De még mindig nincs galaktikus közös. A meghirdetett és kötelezően előírt fogadóóra ellenére is legfeljebb csak kevesek beszélik. Akiké minden elismerés és főhajtás! Az általánosítással ellentétben, az a Lázadó nem hisz el mindent és nem vádol azonnal, aki naponta leckét ír, tanul elégedetlenkedőjével. Előbb meghallgatja az androidjának verzióját, a másét, a mesterét, gondolkozik, keresi a közös megoldást, munkát. Sokszor csak magányában lázong, megkímélve és féltve növendékét a retorziótól. De így is gyakran szembesül érthetetlen és értelmetlen Darth Vederi Erőhasználattal.

A történetben szereplő személyek és cselekmények kitaláltak, bárminemű azonosság a valósággal pusztán a véletlen műve. Vagy nem...

Vissza az elejére

(((4 mondat IN:Star Wars KáVésított átirat)))