Nem az én napom

Vannak napok, amikor ki se kellene mászni az ágyból, ezzel akadályozva meg a lefekvésig hátralévő órákban bekövetkez(het)ő kellemetlenségeket. Mint a minap. A bolygók állásának vagy épp nem állásának, esetleg a nem megfelelő hőmérséklet miatt, talán a vacsorára megevett nehéz ételnek köszönhetően, a forgolódóan eltöltött éjjel és kimerült, erőtlen ébredés után se folytatódott valami kellemesen a napom.
A rendszerint félig vakon, de kábán mindenképpen, a bekapcsolt kávéfőző halk duruzsolás mellé szagos elégedetlenkedéssel juttatta tudomásomra, ma és innentől soha többet nem szolgálja alantas ösztöneimet, nem járul függőségem kielégítéséhez. Felmond, megadja magát, leég. Marad a 3:1-ben, kávénak nevezett valami. Azaz csak maradna, mert hiába kutakodom remegő kézzel, nincs itthon. Pótlék gyanánt: tea. Mint a szexben a valódi nő helyett a guminő. Gyenge utánzat.

Irány a fürdőszoba. A megengedett meleg víz jótékonyan enyhíti a kora reggeli traumát. Több centinyi habruha alatt engedem át magam a gyors, ám jótékony zuhanyzás örömének, amikor is újabb sokkhatással szembesülök. A beállított hőmérséklet jéghidegre vált, valamint fülsiketítő módon ad hangot munkálkodásának a szén-monoxid érzékelő. Ja, 3 méteres szél fúj kint, ami a fákat 3 méterre jobbra és balra tornáztatja, valamint a kiáramló égésterméket visszakanyarítja. Irány a földszinten található, vész esetén azonnal kikapcsoló kazán. Vizesen, habosan, 16 lépcsőfokon keresztül. Probléma megoldva, zuhanyzás folytatva,befejezve.

Több baj már nem érhet gondolattól vezérelve sietve kapkodom magamra a „nincs egy normális ruhám se” választékból a mai napra alkalmasnak szántat. Csak diszkréten visszafogottat, ám némi színnel megbolondítva. Villámsebes ellenőrzés a tükörben, rendben, indulás. Csak még előbb szuperman sebességét meghazudtoló módon való átöltözés. Ugyanis hála a dizájnos, hosszú szárú csizmának és a húzózár fülecskéjének, ami páratlan érzékkel akadva a pókhálónál is vékonyabb ruhadarabba, beindította a harisnya gyors szakadását. Nyugodtságot erőltetve magamra ejtem meg a ruhacserét. Smink marad, natúr színű, passzol az új kombinációhoz is.

Leheletnyi késéssel, de elindulok. Útközben ösztönösen tapogatva a pohártartó irányába rájövök, ma nincs termoszbögre forró kávéval. Marad a benzinkúti, 3-4 adag egybe borítva. Begurulásomat követő kiszállásom pillanatában önmagát Hamiltonnak, de minimum Kobayasinak képzelő, „fiam lehetne” dönget el mellettem, kaján vigyorral gázt adva. És némi pocsolyát. A sors védelme jóvoltából poéngyilkosan, de az én szerencsémre, csak a kocsiajtómon és csizmámon landoltatva. Végül is, ma már meg volt a 3 kellemetlenség, több nem lesz.

A nap többi része említésre se érdemes eseményekkel tarkított. Csiga lassú, majd szakadozó internetszolgáltatás, összekeveredő rendelések és számlák, széthulló táblázat, eltűnt szöveg, visszaérkező csomag, nem túl jó eredményeket rejtő internetes osztálynapló üzenetek, lemondott megbeszélés. És az engem mindig megtaláló, valami terméket, üdülést, biztosítást eladni szándékozó cégek telefonos dolgozói. Akik a Vámosi Katalint keresem kérdésre adott, nem ismerem, nem tudom adni választ figyelmen kívül hagyva próbálnak meggyőzni pl. arról; milyen jó lesz nekem, ha üdülési jogot veszek valahol, amit, ha nem is használok ki, mert épp nem kapok szabadságot. Jó, köszönöm, elmesélem a háziaknak, ha hazajöttek, én csak a bejárónő vagyok mondattal zárom rövidre a monológot.

Délben, ebéd helyett, beiktatok egy nyúlfarknyi vásárlást, kizárólag élelmiszerekre szűkítve a látómezőm célkeresztjét. Másra idő nincs, vacsorára viszont majd össze kell dobnom valamit. Hétköznapi, ám nem jelentéktelen probléma. A meglepően zökkenőmentesen zajló élelemszerzésemet csak egy apró kellemetlenség színezte be. Egy, a bejárat mellett már helyet nem találó furgon tulajdonosa. Aki vicces kedvében úgy döntött, szabad hely hiányában keresztbe beáll a parkoló autók végébe, majd távozik a dolgára. Ezzel a tettével nem S...t Fortwo méretű autómnak esélyt nem adva a kitolatásra, hely hiányában. Gondos neveltetésben való felcseperedésem ellenére nem szépirodalmi kifejezések szűrődtek ki a fogaim közül, közben leginkább azt sajnálva, hogy nem egy gallytörő ráccsal felszerelt Hummerben dekkolok. Azaz akkor épphogy nem dekkoltam volna. Agresszív énem lecsendesítése végett elintézek pár telefonhívást, minek végeztével felpillantva, örömmel veszem tudomásul, szabad a pálya. Velem egy időben a furgonos is elintézte teendőit. Késő délutánig már tényleg átlagosan telnek az órák, csak épp csiga lassúsággal.

A “Végre nap vége van” érzéssel lépve fürdőszobámba, erőteljes mozdulattal tépem fel a reggel megetetett, majd időzítőre állított mosógépem ajtaját. Jutalmam egy mosógépnyi víz az emeleti fürdőszoba padlójára. Eláztatva szőnyeget, kosárban lapuló, mosásra és vasalásra váró kupacot egyaránt. A problémamentesnek nem nevezhető reggeli nap indításom és a folytatása után után elég jól fogadom a sors eme csapását. Habár legutóbbi találkozásom a szerelővel fél éve történt. Amikor is lányom hazatért az egy hetes táborból, ugyan kevésbé szennyezett, ám annál tetemesebb nagyságú ruha halommal. Az akkori könnyed fel- és megoldásom oka; nyár volt, napsütés, most tél és fagyközeli állapot. Ezért úgy döntöttem, egyelőre szennyes ruha hegyet építek az emeleten. Ami magába foglalja a szlalom pályát is. Közben pedig csörgetem a gyorshívóra programozott mosógépszerelőt. Rutinos háziasszonyként, már régebben a férjem és a gázszerelő száma közé rögzítettem a háztartási kisgépszerelőjét is. Azt nem tudom ő milyen néven mentette el az enyémet, mindenesetre azonnal felveszi. Viszont csak 2 nap múlva ér rá. Én várni fogom!

Vissza az elejére