A csípős paprikával elég rég szorosabb viszonyba kerültem. Édesapám és nagyapám, jó magyar szokás szerint, mindig tett a levesbe. Az otthoni húslevesbe azért, mert "kötelező", az összes többi, menzás levesbe pedig azért, hogy legalább legyen valami íze.
Egyszer aztán azon kaptam magam, hogy gyarapítom a csípős paprikát kanalazók táborát. A friss változatot még annál is jobban preferálom. A hiper- és szupermarketeknek köszönhetően, már télen is megoldható a beszerzése. Az idők folyamán pedig azt vettem észre, folyamatosan megfogyatkozik, időnként eltűnik a tüzes csemegém. Legnagyobb örömömre, a Kamaszabb gyerekem is csatlakozott a közösséghez.
A függőségünk, megszokásunk addig fajult, rájöttünk, az üzletek polcain sorakozó, chilinek nevezett porok nem csípnek eléggé. Nekünk. Ekkor érkezett Indiából egy őrölt chili szállítmányunk. Innentől kezdtünk ráeszmélni valamire: itt kezdődik az igazi kaland, a csípősség, az erő. A kapott, "ez soha nem fog elfogyni" mennyiség mégis rövid időn belül kevésnek bizonyult.
Ezért próba gyanánt hazajött velünk egy kicsi, sárga habanero és néhány thai chili. Utóbbiakat elég gyorsan kivégeztük, még a 13 éves leányzó is kért a szendvicsébe. A sárgaság mellett azonban nem lehet szó nélkül továbbhaladni. Nálam - akárcsak a fiamnál - a gasztronómiai utazás az illattal kezdődik. Ha ez a megfelelt osztályozást kapja, jöhet az ízlelés. A csípő, égő érzés mellett valamiféle nem várt gyümölcsös íz bújt elő, ami nem tűnt el azonnal, hanem szétterjedt a szánkban. Igyekeztünk a falatokban rejlő ízeket kiélvezni, bár kissé elvonta a figyelmünket az, hogy versenyt könnyeztünk a Kamaszabbal. Azt, hogy ki győzött, nem lehet tudni, hiszen alig láttuk egymást. Ennek ellenére megszületett az elhatározás: jöhetnek az erősebb fajták.
Függő fogyasztóként sürgősen utánpótlás után kellett néznünk. Irány Tetétlen, a közeli chili farm . Ahol a fólia alatti több ezer tő gyönyörűség mellett még kedves, "mintha mindig ismertük volna egymást" fogadtatásban volt részünk. Nem kétséges, jó helyen jártunk. Gyorsan kiszemeltünk magunknak némi csokoládé habanerot, melléjük társult a Trinidad moruga yello és a tűzvörös skorpió. Alig vártuk otthon a tesztelést!
Csokoládé habanero: gyönyörű szín, ami engem ugyan nem emlékeztet semmilyen csoki(s) nyalánkságra, lévén, hogy alig eszek ilyesmit. Felvágás után semmihez se - pláne nem paprikához - hasonlító illat csapta meg az orromat. Nem tagadom, nem futott össze tőle a számban a nyál. Ettől függetlenül bizalmat szavaztam a szag tulajdonosának. Nem is egy, hanem több falat erejéig. Ennek ellenére, nem leszünk öri barik. Annyira lekötött a "szagíz", hogy a 350.000 - 500.000 scoville egységnyi támadásra nem is figyeltem igazán. Folyamatosan azon gondolkoztam, hogy az enyhén füstös íz mellett érzek valamit, amit nem tudok megfogalmazni mi is lehet, csak azt, zavar. A 17 éves Kamaszabb is hasonlót érezhetett, mert pár falat után letette. Előtte azonban még megkérdezte, " édesanya, jó az, ha a fültövem is zsibbad?" (Naná, támadásba lendült a kapszaicin. Lehet bosszúból a róla gondoltakért és mondottakért. ) De őt is az az illat irritálta, ami paradox módon a fazékban való rotyogáskor oly nyálcsorgatónak, ínycsiklandónak hatott és mindemellett allergiás énkémet rövid időn belül köhögésre, könnycsorgásra késztetett.
Trinidad Moruga Yello: Isteni illat! Az amúgyis fás, fanyar illatokat kedvelő orrom másodpercekig szipákolta a friss, ropogós aromát, mielőtt átadta a lehetőséget a többi érzékszervemnek. Talán csak az édes ízt és szagokat nem kedvelő személyem képzelt bele gyülölcsös, citrusos felhangokat, mindenesetre azonnal a megszagolni és megszeretni kategóriába került a kissé rücskös sárgaság. Mindezek mellé az a forma! Keresztbe vágva, mint egy teltvirágú rózsa. Idézhetném azt is: " tartalomhoz a forma". Tökéletes teremtmény! Egy rosszul méretezett falat következtében azonban már-már mentalistává váltam, az érzékszerveim kitisztultak, a csakráim meg- és kinyíltak. A hangokat még nem láttam ugyan, ez az élmény valószínűleg a tűzvörös skorpiónál jön majd elő.
FOTÓ:https://instagram.com/p/8GvmSUEAFJ/?taken-by=cseke_photography
Egyszer aztán azon kaptam magam, hogy gyarapítom a csípős paprikát kanalazók táborát. A friss változatot még annál is jobban preferálom. A hiper- és szupermarketeknek köszönhetően, már télen is megoldható a beszerzése. Az idők folyamán pedig azt vettem észre, folyamatosan megfogyatkozik, időnként eltűnik a tüzes csemegém. Legnagyobb örömömre, a Kamaszabb gyerekem is csatlakozott a közösséghez.
A függőségünk, megszokásunk addig fajult, rájöttünk, az üzletek polcain sorakozó, chilinek nevezett porok nem csípnek eléggé. Nekünk. Ekkor érkezett Indiából egy őrölt chili szállítmányunk. Innentől kezdtünk ráeszmélni valamire: itt kezdődik az igazi kaland, a csípősség, az erő. A kapott, "ez soha nem fog elfogyni" mennyiség mégis rövid időn belül kevésnek bizonyult.
Ezért próba gyanánt hazajött velünk egy kicsi, sárga habanero és néhány thai chili. Utóbbiakat elég gyorsan kivégeztük, még a 13 éves leányzó is kért a szendvicsébe. A sárgaság mellett azonban nem lehet szó nélkül továbbhaladni. Nálam - akárcsak a fiamnál - a gasztronómiai utazás az illattal kezdődik. Ha ez a megfelelt osztályozást kapja, jöhet az ízlelés. A csípő, égő érzés mellett valamiféle nem várt gyümölcsös íz bújt elő, ami nem tűnt el azonnal, hanem szétterjedt a szánkban. Igyekeztünk a falatokban rejlő ízeket kiélvezni, bár kissé elvonta a figyelmünket az, hogy versenyt könnyeztünk a Kamaszabbal. Azt, hogy ki győzött, nem lehet tudni, hiszen alig láttuk egymást. Ennek ellenére megszületett az elhatározás: jöhetnek az erősebb fajták.
Függő fogyasztóként sürgősen utánpótlás után kellett néznünk. Irány Tetétlen, a közeli chili farm . Ahol a fólia alatti több ezer tő gyönyörűség mellett még kedves, "mintha mindig ismertük volna egymást" fogadtatásban volt részünk. Nem kétséges, jó helyen jártunk. Gyorsan kiszemeltünk magunknak némi csokoládé habanerot, melléjük társult a Trinidad moruga yello és a tűzvörös skorpió. Alig vártuk otthon a tesztelést!
Csokoládé habanero: gyönyörű szín, ami engem ugyan nem emlékeztet semmilyen csoki(s) nyalánkságra, lévén, hogy alig eszek ilyesmit. Felvágás után semmihez se - pláne nem paprikához - hasonlító illat csapta meg az orromat. Nem tagadom, nem futott össze tőle a számban a nyál. Ettől függetlenül bizalmat szavaztam a szag tulajdonosának. Nem is egy, hanem több falat erejéig. Ennek ellenére, nem leszünk öri barik. Annyira lekötött a "szagíz", hogy a 350.000 - 500.000 scoville egységnyi támadásra nem is figyeltem igazán. Folyamatosan azon gondolkoztam, hogy az enyhén füstös íz mellett érzek valamit, amit nem tudok megfogalmazni mi is lehet, csak azt, zavar. A 17 éves Kamaszabb is hasonlót érezhetett, mert pár falat után letette. Előtte azonban még megkérdezte, " édesanya, jó az, ha a fültövem is zsibbad?" (Naná, támadásba lendült a kapszaicin. Lehet bosszúból a róla gondoltakért és mondottakért. ) De őt is az az illat irritálta, ami paradox módon a fazékban való rotyogáskor oly nyálcsorgatónak, ínycsiklandónak hatott és mindemellett allergiás énkémet rövid időn belül köhögésre, könnycsorgásra késztetett.
Trinidad Moruga Yello: Isteni illat! Az amúgyis fás, fanyar illatokat kedvelő orrom másodpercekig szipákolta a friss, ropogós aromát, mielőtt átadta a lehetőséget a többi érzékszervemnek. Talán csak az édes ízt és szagokat nem kedvelő személyem képzelt bele gyülölcsös, citrusos felhangokat, mindenesetre azonnal a megszagolni és megszeretni kategóriába került a kissé rücskös sárgaság. Mindezek mellé az a forma! Keresztbe vágva, mint egy teltvirágú rózsa. Idézhetném azt is: " tartalomhoz a forma". Tökéletes teremtmény! Egy rosszul méretezett falat következtében azonban már-már mentalistává váltam, az érzékszerveim kitisztultak, a csakráim meg- és kinyíltak. A hangokat még nem láttam ugyan, ez az élmény valószínűleg a tűzvörös skorpiónál jön majd elő.
Miután a reklámokból is tudjuk, hogy "anyu okos", ezért szerény(telen)ségem felkészülten várta az első Skorpió falatKA okozta hatást: kenyér, szalonna, bor. Kellő módja a védelemnek. Az első rágcsa totális csalódás, rágtam, de nem éreztem igazán, hogy különösebben robbanna a szám, vele az agyam. Beküldtem az első után egy hajszálnyival nagyobb falatot, ugyanennyivel kevesebb védelmi eszközzel. Ekkor a kis édes akcióba lépett, odatüzelt rendesen. Nem takarékoskodott a méreggel, mint a valódi névadója. Csillagokat - de lehet, hogy a hangokat - láttam. "Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik", így hangtalanul ütöttem az asztalt, ezzel figyelmeztetve a 17 évest, nagy falat közelít a szájához. Későn. Mire meg tudtam szólalni, addigra már láttam, a fiamnál is végigégette az utat maga mögött a skorpió. Az édeskés ízű paprika lenyeléskor, mint a napalm. Szétárad, eloldhatatlanul éget, hőt fejleszt. Majd egyszer csak lecsendesedik és megmagyarázhatatlan módon arra készteti az agyat, hogy kiadja a kezednek a parancsot, vágjon még egy szeletet és kapd be. És kezdődik minden előről. Mazochizmus a javából. Valamint vizsgálati anyag egy pszichológia disszertációhoz.
Másfajta vizsgálatok már kimutatták, hogy jótékony gyógyhatással is rendelkezik a megzabolázott kapszaicin. Enyhíti pl. az izom- és ízületi fájdalmakat, a fejfájást, migrént. Én ajánlanám a gyógy(hatású) készítmények mellett a tetétleni Sárréti Chilifarmon frissen szedett, ropogós chili fajtákat, azonkívül a belőlük, helyben készített finomságokat. Garantálom, hogy 1-2 falat után elfelejti mindenki az addigi panaszait - főleg forró ételek társaságában -, mert égető problémák lépnek a helyükbe, ami után minden fájdalom viszonylagos.
Éljen a Trinidad Moruga Yello és a Moruga Scorpion!
Isten - ezen felül chili és az erő - legyen veletek!
Éljen a Trinidad Moruga Yello és a Moruga Scorpion!
Isten - ezen felül chili és az erő - legyen veletek!